Agostyáni Arborétum (Komárom-Esztergom megye)

Ez egy furcsa arborétum. Nincs romantikus történet a keletkezéséről, a helyszín se túlzottan az. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne volna gyönyörű, ráadásul össze lehet kötni egy Tata-látogatással, mert közel van a városhoz.
És persze a Gerecsén át kell megközelíteni, ami már önmagában is élmény. Az erdőben lassan kell haladni, rádiót, kikapcsolni és hallgatni a madarakat meg a természet zajait.

Az arborétum fagazdasági-kísérleti céllal épült. Az 50-es években kezdték a telepítést, csemetekertként üzemelt az első időkben, és a gyorsan növő, olcsón termeszthető fafajták kísérletezése is feladata volt.
Szerencsére később esztétikai értékét is felismerték, és ilyen szempontokat is figyelembe véve folytatták a telepítést.

A bejáratnál népies faragott tábla áll, rajta a tulajdonos-fenntartó nevével meg nyitvatartási idővel.
A kapun túl impozáns tujafalak között lehet sétálni egy tisztásig. Jobbra hatalmas atlasz-cédrusok állnak, szürkészöld lombjuk, kecses leveleik és tobozaik gyönyörködtetnek. Dimbes-dombos ösvényeken lehet bejárni az arborétumot, részenként változó növényvilágot találunk.
A nyírfák és fenyők együttese csodás színvilágú, érdemes az ágak rendszerét is alaposan megfigyelni, illetve az aljnövényzetet. Nagyon szép tud lenni, ahogy a Nap átsüt a nyírfák lombján, ezt is lehet nézegetni percekig.
A tervezett ültetésnek, telepítésnek köszönhetően a fenyők elég távol állnak egymástól ahhoz, hogy szép formájuk legyen egyenként is. A tisztások szélén elszórva sok fenyő-, tuja- és borókafajtát találunk.
A Bocsátó patak táplálta tó partján is gyönyörű tuják és fenyők állnak. Sok cserje is él az arborétumban, lombhullatók és örökzöldek egyaránt, de a legjelentősebb számban mégis fenyőfélék.
Itt is nyitott szemmel, az apróságokra is figyelve kell sétálni, különben rengeteg érdekes és szép növényt, részletet nem veszünk észre.

Szerencsére itt sincs túl sok látogató, így nagyon kellemes, "lélekfrissítő" sétát lehet tenni az arborétumban.